Pszichológia Jegyzet

Pszichológia 2.

1. A figyelem és a viselkedés összefüggései. Pszichofizikai törvény.

Éberségi szint	EEG kép	Pszichológiai állapot	Viselkedés
izgatott éberség	gyors b-hullámok 30-50 Hz	a tudat-beszűkül, gondolkodás szűk skálán belül lehetséges, a figyelem nem jól irányítható, a látótér leszűkül, az emlékezés lassú	nagy az energiaadagolás, a mozgás nem jól szervezett (pontatlan, dezorganizált)
normál éberségi szint	normál b-hullámok 18-30 Hz	a figyelem jól irányítható, az ingerfelfogás jó, jó a memorizálás, a gondolkodás logikus	gyors, jól szervezett, irányítható, pontos a mozgás
relaxált (elengedett) állapot	a-hullámok, 8-12 Hz	"ugrásra kész" állapot: az előző és a következő állapot könnyen elérhető, a figyelem laza, elengedett, a szabad asszociációk ideje, a mechanikus gondolkodás sem rendezett, alkotó gondolatok megjelennek, a figyelem laza, csapongó	az automatizmusok jól működnek, a mozgás, cselekvés  nem túl energiateli
álmosság	lassú -a-hullámok, amplitúdójuk nő, 8-10 Hz	a figyelem diffúz, az emlékkép felbomlik, a tudatszint süllyed, esetleg kiesik (az alvás 1. fázisába lehet kerülni)	látható cselekvés nincs, közérzetváltozás észlelhető
felületes alvás	t-hullámok, 6-7 Hz, álmodás  esetén 1-2 Hz-cel csökken	átvezet a mély alvásba, az e fázisban álmodott álmokra emlékszünk, tudat, figyelés nincs,	nincs
mély alvás	3-5 Hz-es t-hullámok, (álom esetén gyorsabb hullámok jelennek meg)	tudat, figyelés, álomemlékezés nincs	nincs/mikroszintű mozgás figyelhető meg: szemforgatás, fogcsikorgatás, alva járás, horkolás
kóma	még egy kis hullám van az EEG-, EKG-n		nincs
halál	isoelektromos vonal		nincs

Pszichofizikai törvény ( 1834)

Weber- Fechner törvénye az érzéklet és az inger erőssége közti összefüggést állapítja meg. Kimondja, hogy az érzet erőssége az inger erejének logaritmusával arányos.

Az érzetek számtani sorban való növekedése az ingerek geometriai sorban való növekedésének felel meg.

Az ingereknek gyorsabban kell növekedniük ahhoz, hogy észrevegyük az érzet növekedését.

Tehát az érzet erőssége arányosan növekszik a nekik megfelelő ingerek logaritmusával.

Minél erősebb ingerről van szó, annál nagyobb mértékben kell azt megváltoztatni, hogy a változást észrevehessük. Az igen csekély ingerek nem biztos, hogy érzékletet váltanak ki.

Különbségi küszöb - megkülönböztetés két érzéklet között

Abszolút küszöb - ahol még érzéklet keletkezik

Küszöb közeli inger erősség - tudatos figyelem esetén javítja a küszöböt

Ingersűrűség - hamar elfáradnak az érzékszervek

Mértékegység - cselekvési idő R (reakció idő)

A reakcióidőt befolyásoló tényezők:

- életkor - a legrövidebb 20-30 év között

- napszak - minden életkorban a legoptimálisabb a reggel

- inger intenzitása - erős inger: rövidebb reakció idő ( ford. arány)

- inger térbeli kiterjedése

- ingerforrás és a háttér kontrasztjának milyensége.

2. Az érzelem jellegzetességei, érzelmi formák

Az érzelem

Cselekvéseinket mindig valamilyen érzelem kíséri. A világhoz, másokhoz, a tárgyakhoz, jelenségekhez, önmagunkhoz való viszonyt jelent. Polarizált állapot. Az érzelem mindig motivál, színes esetleg aktivizál, tevékenységre serkent. Az emberi viselkedés, cselekvés kiváltásának tényezője. Az ember életében a minősítéshez kapcsolódik. Valamire ösztönöz, vagy visszatart.

Az érzelemből származtatjuk az érdeklődést és a motivációt. Jellemzője a szubjektivitás. Mindig érzelem-párokban gondolkodunk ( öröm- bánat, szimpátia - antipátia stb).

Az érzelem kétféleképpen hat az emberre:

1. Aktív vagy szténiás érzelem: azok a dolgok, melyek elősegítik az ember szükségleteinek kielégítését, pozitív érzelmi átéléseket hoznak létre (pl. izgalom, öröm stb.). Fokozza az energiát, derűlátást, tevékenységre serkent.

2. Passzív vagy aszténiás érzelem: azok a dolgok, melyek megnehezítik a szükségletek kielégítését, negatív érzelmi átéléseket eredményeznek (pl. szomorúság, félelem stb.) Megszünteti, gyengíti a munkakedvet.

Az érzelmek kifejeződése:

- arckifejezés (nemzetközi érzelmek)

- sírás ( szituációfüggő: öröm vagy bánat)

- mozgás, helyváltoztatás ( izgalmában fel-alá futkos)

- akaraterő ( túlzott akaraterő, akaratosság)

Érzelmek fajtái:

- egyszerű: belső szerveink működésének segítségével előálló komfortérzés.

                 külső tárgyak és jelenségek észlelésekor keletkeznek (pl. szomjúság,

                 félelem stb.)

- bonyolult: magasabb rendű érzelmek, tipikusan emberi kapcsolatokkal

                  összefüggő (pl. öröm v. bánat, hangulatváltozás stb.)

- magasabb rendű érzelmek:

   a, erkölcsi: ember társadalomhoz való viszonyát határozza meg, vagy befolyásolja.

          helyes erkölcsi érzelem: munka-, hazaszeretet, felelősségérzet

          helytelen        "           : önzés, irigység, nehézségektől való félelem.

   b, esztétikai: a természet és a művészetek megítélése

   c, intellektuális: az objektív valóság és igazság visszatükröződése

Érzelmi formák:

1. Hangulat: rövid ideig tartó emocionális állapot, mely az ember minden tevékenységét, cselekedetét színezi pl. hangulatváltozás, vidámság- levertség stb.

2. Indulat: erős, viharos, gyorsan keletkező és rövid ideig tartó érzelmi átélés pl. dühkitörés

3. Szenvedély: állandósult és mély, hosszan tartó érzelem, mely hatalmába keríti az egész embert, akár élete végéig.

Az érzelmet befolyásoló tényezők:

- vérmérséklet - temperamentum

- jellem - etikai eredetű, nevelés eredménye

- idegrendszeri adottságok - örökletes tényezők

- társadalmi szociális háttér - érzelemszegény és érzelemdús

- gyermekkori élmények

Érzelmi kvóciensek és formák:

- Szomatikus vagy testi állapotot kísérő érzelmek:

  pl. szomjúság, éhség, szorongás stb.

  Testi kísérője: szívdobogás, negatív előjelű hangulat, pulzusemelkedés stb.

- Szituatív érzelmek: valamilyen helyhez, vagy helyzethez köthető érzelmi formák

  pl. helyzetkomikum, öröm, harag stb.

- Társas érzelmek, érzések: (szociális intelligencia ):

   pl. szeretet, önzetlenség, ellenszenv, agresszió, gyűlölet stb.

   Értékmérő, pedig szubjektív. Személlyel kapcsolatos.

- Kognitív érzelmek: magasabb rendű pszichológiai jelenségek.

   Önismeretből erednek, olyan elmélkedésekből, melyeknek van világnézeti alapja

    pl. érdek, érdeklődés, remény, szépérzék stb.

- Meditatív érzelmek: amire tapasztalás útján szert teszünk.

   pl. önértékelés, önbecsülés stb.

3. A fejlődéslélektan tárgya, módszerei, feladatai

Tárgya: az egyes életkorok - születéstől a felnőtté válásig - pszichológiai jellemzése, a személyiségváltozások nyomon követése.

Filogenetikai fejlődéslélektan: törzsfejlődés ( állati pszichikum fejlődése, emberi pszichikum kialakulása )

Ontogenezis: egyedfejlődés ( az emberi pszichikum fejlődése )

Módszerei: alapszempont, hogy az x korú gyermek alkalmas legyen az adott módszerre. Az első hét évben nem írásos alapokon nyugszik a vizsgálat. A fizikai állapotból következtetünk a személyiségre.

Binet-féle intelligencia vizsgálat: 14 éves korig 3-4 hónapos léptékkel képes lemérni a gyermek pszichológiai fejlődését. Az életkornak megfelelően bővülnek a feladatok. Megállapítható, hogy életkorának megfelelően hol tart. A legközelebbi fejlődési zóna elmélete. 1904 óta Magyarországon is alkalmazzák.

- Megfigyelés: valamilyen tevékenységre épülő ( rajz, gyurmázás )

- Interjú v. klinikai beszélgetés: ( Piaget nevéhez fűződik )

- Projektív tesztek: kivetíti a gondolatát egy adott képpel kapcsolatban

- Mozgáskoordináció műszeres vizsgálata.

a, fordulópont a járás kialakulása, 3 éves kor táján a beszéd megértése, az "én" megjelenése,

b, fordulópont a tevékenységváltás, az iskola elkezdése,

c, fordulópont a nemi érés.

A fejlődéslélektan feladatai: a pszichikum fejlődésének vizsgálata.

1. Horizontálisan ( keresztmetszeti irányú vizsgálódás )

    A különböző életkorokban a pszichikus funkciók egyidejű összehasonlítása.

2. Longitudiálisan ( hosszirányú vizsgálódás )

    Ugyanazon gyermek, ifjú vagy csoport pszichikus folyamatainak rendszeres

    tanulmányozása.

Azt, hogy kiből milyen felnőtt lesz, 3 tényező határozza meg:

1. Öröklés: döntően idegrendszeri adottságok, idegrendszer működése ( központi

                 és vegetatív), belső elválasztású mirigyek, csont-, izomrendszer, érző

                 és mozgató apparátus, testalkat stb.

2. Környezet: amibe születünk, és ahogyan élünk.

                     Személyi és biológiai környezet.

3. Nevelés: irányított - pozitív tartalmi céllal tett

                 környezeti hatás, tehetséggondozás.

4. A személyiségfejlődést meghatározó tényezők, az életkori periodizáció kérdése, célja

A fejlődési folyamat törvényszerűségei

A személyiségfejlődés olyan, a születéstől a halálig tartó folyamat, melynek során az egyén megtanul különböző közösségekben élni, és közben tudatára ébred saját erejének és korlátainak, vagyis megismeri önmagát.

Az ember a külső ingerhatások és a belső állapotok ellentmondásaiból származó feszültség mozgósító hatására lesz aktív. Ingerszegény környezetben a relatíve nyugalmi állapotban levő egyén nem fejlődhet. Csupán az lehet fejlesztő tényező az egyén számára, ami ingerhatásaival megismerésre, aktivitásra ösztönzi.

Az egyén fejlődésében ritmikusan egymást követő szakaszosságot, az egyes fejlődési folyamatok és tulajdonságok fejlődésében fokozatosságot ismerünk fel.

Minden fejlődési szakaszban mutatkoznak olyan lelki jelenségek, melyek az előző szakaszban csak csírájukban voltak meg. Ezek az un. életkori sajátosságok.

Emellett vannak ugyanazon fejlődési szakaszon belül csupán egyes gyermekekre jellemző egyéni sajátosságok.

Az azonos életkorban levő gyermekek hasonlítanak egymáshoz életkori sajátosságaikban, de különbözhetnek egymástól, nemcsak a fejlődés tempója, egyenetlensége folytán, hanem azért is, mert a külső hatások egyes gyermekeknél más belső állapotot találnak.

Az egyén fejlődésében tehát együttesen megtalálhatók az általános életkori és a sajátos egyéni vonások.

Az egyedi fejlődésben azonban fejlődési lemaradásokkal, zavarokkal és rendellenes fejlődéssel is találkozhatunk.

A személyiség fejlődésében az általános törvények mellett speciális lélektani törvényszerűségek is érvényesülnek.

1. Szerkezet és funkció törvénye: az egyes funkciók működését mindig a megfelelő szervek fejlettségi szintje határozza meg, és fordítva.

2. Transzfer törvénye: már elsajátított tulajdonság tapasztalatainak átvitele egy újabb fejlődési szituációba.

3. Koegzisztencia törvénye: különböző fejlettségi szinten álló képességek együttese.

4. Rész és egész törvénye: mivel senki nem lehet mindenben egyformán fejlett, de valamilyen területen mindenki sikeresebben fejleszthető saját átlagánál, célszerű a fejlesztést az eredmények felől megközelíteni, megtervezni, hiszen egy részterületen végbemenő változás hatással van az egészre, ez pedig visszahat a részterületekre.

5. Aktivitás törvénye:

- a személyiség normális állapota a tevékenység,

- az egyén nemcsak tárgya, hanem alanya is - tehát aktív résztvevője - saját személyisége fejlesztésének.

A fejlődést meghatározó tényezők:

1. Örökletes tényezők:

DNS alapján képességek öröklése, testalkat, mozgás-kivitelezés, idegrendszeri folyamatok ritmusa.

2. Környezet:

    a, tágabb: éghajlat, társadalmi-, gazdasági berendezkedése az országnak

    b, személyes-, szociális: rokonság, ismeretség, barátságok

3. Nevelés

Az átöröklés a személyiségfejlődés biológiai alapját, a környezet a potenciális forrását, a nevelés pedig effektív megvalósulását ill. annak módját biztosítja.

A személyiségfejlődést meghatározó tényezők

Személyiségen az ember valamennyi pszichés sajátosságát értjük. Az egyedi, a különös és az általános lelki sajátosságok összessége. A személyiség a lelki élet alapja.

A személyiségfejlesztés eredményességét alapvetően a gyermek életkori és egyéni sajátosságai szabják meg.

A személyiséget befolyásoló tényezők:

1. Örökletes tényezők: DNS alapján képességek öröklése, testalkat, mozgás-kivitelezés, idegrendszeri folyamatok ritmusa.

2. Környezet: - tágabb: éghajlat, az ország gazdasági, társadalmi berendezkedése

                     - személyes-szociális: rokonság, ismeretség, óvoda, iskola stb.

3. Nevelés: irányított.

Az átöröklés a személyiségfejlődés biológiai alapját, a környezet a potenciális forrását, a nevelés pedig effektív megvalósulását illetve annak módját biztosítja.

A fejlődés szakaszai és az életkori periodizáció

Születéstől a felnőtté válásig, majd az öregedés folyamatában nemcsak a testi, de a lelki tulajdonságok alakulásában egymástól jól elhatárolható szakaszokat találunk. Ezekre az életszakaszokra meghatározott sajátosságok jellemzőek és ezek átalakulásában, fejlődésében meghatározott törvényszerűségek érvényesülését találhatjuk.

A leginkább elfogadott életkori periodizáció:

Csecsemőkor  0- 1 év

Kisgyermekkor 1 - 3 év         Érzéki érdeklődés szakasza

Óvodáskor  3 - 6 év              Szubjektív érdeklődés szakasza

Kisiskoláskor  6 - 10 év         Objektív érdeklődés szakasza

Serdülőkor  10 - 17 év           Állandó objektív érdeklődés szakasza

Ifjúkor  17 évtől felnőtté válásig 

 A fejlődés üteme egyénenként különböző. A periodizációval az egyes életkorok nem különíthetők el egymástól teljesen..

Hazánkban ez a felosztás a legelterjedtebb, mert ez a gyermeki fejlődés alapján alkalmazkodik a magyar közoktatási rendszer tagozódásához.

5. Csecsemőkor és kisgyermekkor pszichológiai jellemzői

Csecsemőkor

a, Újszülöttkor 0 - 1v.2 hónap

A születés rendkívüli változás a gyermek életében, mert elszakad az anya szervezetétől, a köldökzsinór elvágásával relatíve önálló lénnyé válik, új életkörülmények közé kerül.

Az újszülött sajátos formát, alakot mutat, ez a kisgyermekkori forma.

Az újszülött megnyilvánulásait a veleszületett ( öröklött ) mechanizmusok, a feltétlen reflexek ( szopó, kapaszkodó, védekező ) irányítják. Ezek teszik lehetővé számára a megváltozott életfeltételekhez való alkalmazkodást.

Az újszülött aktivitása igen csekély. Megmozdulásai akaratlanok, önkéntelenek.

Spontán mozgások: nyújtózkodás, rugdalózás, sírás.

Reaktív mozgások: erős érzéki benyomásokra történnek, pl. erős zaj.

Az újszülött reakcióinak jellegzetessége, hogy az egész test részt vesz benne, vagyis összreakciók. Csak később válnak adekváltabb, célirányos mozgásokká.

A másik, hogy akaratlanok ezek a mozgások, létrejöttükben a nagyagynak nincs szerepe, a gerincvelő egyik központja irányítja őket, tehát feltétlen reflexek.

A bőrön keletkező tapintási ingereket már a néhány órás újszülött is megérzi. Fejlett a helyzeti érzékelés, a hőmérséklet érzékelése. Az ízlelési és a szaglási ingerek is korán hatnak. A látás érzékszerve napok multával funkcionál. Legkésőbb a hallás érzékelése jelenik meg.

Tehát a megismerési funkciók közül ebben a szakaszban csak az érzékelés működik, az újszülött észlelésre még nem képes. Nem tud különbséget tenni a saját teste és a külvilág tárgyai között.

Ébrenléti periódusa igen rövid, érzései és kifejező mozgásai differenciálatlanok.

b, Csecsemőkor: kb.1 éves korig.

Megjelennek a feltételes reflexek, s velük párhuzamosan ugrásszerű fejlődésnek indul az érzékszervi és mozgáskoordináció.

Fél év elteltével kezd funkcionálni az észlelés, az érzékszervek aktív használata     ( látás, hallás, egyensúlyérzékelés )

A kommunikáció megnyilvánulása a gőgicsélés és a sírás. 10-12 féle sírásforma különböztethető meg.

A második félév vége felé megjelenik az érzékelés és a mozgás összerendezettsége, a tárgyakkal való manipuláció.

Az anyával való szoros kapcsolat folytán indul meg az érzelmek differenciálódása. A szakasz vége felé közeledve erősödik az utánzási hajlam, amely már a verbális reagálásmódra is kiterjed. A szavak jelentését még nem érti a csecsemő.

Kisgyermekkor: kb. 3 éves korig.

A test fokozatosan arányosodik, mégis a kisgyermekkori forma az uralkodó.

A legszembetűnőbb változás a beszéd elsajátítása, a járás megtanulása (gyermeki járás ).

Ugrásszerűen nő a tárgyi ismeretek köre. A hallás tökéletesedik. Az én- tudat és a nemi- tudat kialakul.

Gyorsütemű fizikai növekedés, az alsó végtagok nagyobb ütemben változnak.

Fő tevékenység a funkciójáték, de már megjelenik a szerepjáték és a konstrukciós játék kezdetleges formája is.

Megjelenik a szituációs ( szituációhoz kapcsolódó) beszéd.

A tanulás még döntően az utánzáson alapul, ennek során a kisgyermek egész sor viselkedésmintát, készséget sajátít el.

Az akarati cselekvés még meglehetősen alacsony szintű.

Tökéletesednek az idegrostok és idegnyúlványok.

Gondolkodása a tárgyak, eszközök használatával, a beszéddel erősen fejlődik.

Hospitalizációs ártalom: valamilyen esemény miatt a gyermek kikerül az általa megszokott környezetből és ez viselkedészavarokat okozhat. (túlzott ragaszkodás stb.

- Születéstől a 3. életévig - a gondolkodás első jeleit a 3 hónapos gyermeknél észleljük, általában felismeri legközelebbi környezete személyeit, tárgyait. Megállapítja a hasonlóságot és a különbséget. Ez a gondolkodás konkrét, képszerű. Fejlődik a gyermek manipulációs tevékenysége. Megkezdi az utánzást majd a megnevezést. A kiáltó, síró hangok mellett megjelenik a gőgicsélés - ami a beszéd bevezetője. Egyre növekszik a használt szavak száma, ezek között sok a hangutánzó szó.

6. Óvodáskor és kisiskoláskor pszichológiai jellemzői

Óvodáskor kb. 3 - 6 éves korig.

Az anatómiai alkatot még mindig a kisgyermekkori forma jellemzi, annak még harmonikusabb megjelenése.

Az idegrendszer fejlődését a feltételes idegkapcsolatok gyarapodása, gyors kialakulása jelzi, amely mind a megismerés, mind a cselekvés szférájában jelentősen alakítja a gyermek pszichikumát.

Az óvodáskorú gyermeknek nagy a mozgásigénye.

Mozgásai mind biztonságosabbá, harmonikusabbá válnak, finoman összehangolódnak.

A korábban megjelent pszichikus funkciók kibontakozásának korszaka.

A fő tevékenységi forma a szerep és konstrukciós játék, ami nagy lendülettel fejleszti az analizáló és szintetizáló képességét, szemléletes, képszerű gondolkodását, fantáziáját. Ebben a szakaszban jut el a gyermek az értelmi szinkretizmus fokára: sajátos világképet alakít ki, amelyben a hiányzó ismereteket meseszerű elemek pótolják. Az időszak végére a gyermek megtanul különbséget tenni a valóság és a képzelet világa ( mese, álom, játék ) között.

Az egyre szaporodó " miért " kérdések az érdeklődés szélesedéséhez vezetnek, amelyben már a nemi kíváncsiság is megjelenik.

A magatartást döntően az érzelmek irányítják, az utánzásos tanulást is az érzelmek vezetik.

A tovább erősödő önállósulási vágy korlátozása dackorszakot vált ki (első dackorszak ). A dac a jól fejlődő személyiség mutatója.

A gyermek felismeri saját személyiségének formáját.

Észrevehető a gyermekek közti különbség: felfogóképesség, mozgékonyság, közlékenység.

Az óvodás a vele egyező nemű szülővel azonosul, de kisajátítaná a másik szülőt is, és ez feszültséget okoz mindkét szülőhöz való érzelmi viszonyulásában (érzelmi abivalenciák, Oidipus-komplexus).

Kisiskoláskor kb. 6 - 10 éves korig

Gyorsütemű fizikai fejlődés ( első alakváltozás ).

Az agy állományában a homloklebeny jelentősen fejlődik, ami alapja a magasabb rendű értelmi funkcióknak.

A gyermek társas viszonyai módosulnak, kapcsolatai szélesednek.

A család, a szülő elveszti korábbi meghatározó szerepét.

A fő tevékenységi formában, a tanulásban az utánzás már csak alárendelt szerepet kap. A főszerep a szervezett forma.

A kisiskoláskor kezdő fázisának pszichológiai sajátosságait az iskolaérettség kritériumai fejezik ki legjobban pl. szándékos és tartós figyelem képessége, a feladattudat és kötelességérzet, a beilleszkedési alkalmasság.

A megismerési funkciók jelentősen differenciálódnak és minőségileg fejlődnek. Fokozódik a tárgyi érdeklődés és a realizmus.

A gyermek már képessé válik a fogalmak rendszerezésére, a lényeges és lényegtelen vonások különválasztására, a dolgok közötti viszonyok felfogására. Az akaratfejlődés egyik megnyilvánulása a versengésre, rivalizálásra való hajlam jelentkezése.

Erősödik a szociális motiváció szerepe.

Kialakul az un. kategorikus erkölcsi felfogás és elemi szinten a közösségi érzés.

- Óvodáskor (3-6 év) - a konkrét képzeletekre alapozott gondolkodás dominál. A fogalommal még gyakran társul a képzelet. "Miért" korszak: a kérdések az összefüggések megértésének vágyát mutatják.

- Iskoláskor (6-14 év) - a korszak elején a gyerekek gondolkodása még mindig konkrét és képszerű. Az oktatás hatására erősen megindul a második jelzőrendszer fejlődése. Az elméleti mérlegelés, az ítélet és következtetés ellenőrzése a lényeges vonások megragadása, az analízis, a szintézis egyre tökéletesebb gondolkodási műveletekké válnak. Fontos szerepe van a szemléltetésnek, különben a gyermeknek nehézségei adódhatnak. A fogalmi gondolkodás képzetekre épül. A tárgyak külsőre történő felismerése mellett képes a funkcionális hasonlóságot is felfedezni.

7. Serdülőkor és ifjúkor pszichológiai jellemzői

Serdülőkor

A serdülőkor két szakasza:

10 - 13 éves korig pubertáskor

13 - 17 éves korig serdülőkor

Pubertás: nagyjából a felső tagozatos éveket fogja át. Ezt az életszakaszt viszonylagos testi és lelki kiegyensúlyozottság jellemzi.

A tárgyi érdeklődés tovább mélyül, és valamilyen irányban specializálódik. Erre utal a gyűjtőszenvedély, a gondozó tevékenység, befogadó szellemi tevékenység stb.

Az érdeklődés ebben a periódusban kifejezetten a külvilágra irányul, a felfedezés, a megismerés vágya mozgósítja a gyermeket.

Kialakul az elvont - fogalmi gondolkodás.

A mesék helyett az igaz történeteket részesítik előnyben.

Fokozatosan megváltozik a nemi szerep követelményrendszere, átmeneti elkülönülési tendencia osztja rivalizáló csoportokra a két nemet, melyeken belül igen erős a szolidaritás érzése.

A gyermeki szerepmagatartás bomlása is kezdetét veszi. ( önállósági törekvés, a függő viszony lazítása, megkezdődik a szülőkről való érzelmi leválás).

A szakasz vége felé az érzelmi - indulati életben feszültség, nyugtalanság lép fel, ami az igen erőssé váló önállósulási törekvésekkel együtt gyakran vezet konfliktusokhoz mind az iskolában, mind a családban.

Csökken a dinamika, átmeneti érdektelenség, flegmatikus viselkedésmód, ÉN központú én-kép kialakítása.

Serdülőkor: a testi fejlődésben gyors és radikális változások jelentkeznek, (második alakváltozás) az egész szervezet labilis egyensúlyi állapotba kerül.

A személyiség átstrukturálódik, a szociális környezet ugyanis felnőttes követelményeket támaszt a felnőttes testalkatú gyermekkel szemben. Ez együtt jár a teljes lelki átállítódással is.

A legnehezebb feladat a szülőkhöz való viszony átalakítása - a gyermeki függőség helyett az egyenrangú baráti viszony megteremtése - és a nemiség megértése.

Központi probléma a pályaválasztásra és a partnerkapcsolatra való előkészület, az önismeret, a gyermeki világkép átértékelése. A sok megoldandó probléma miatt gyakori a befele fordulás.

A személyiségfejlődés más területeitől eltérően az érzelmi fejlődésben a serdülőkor nem hoz ugrásszerű változást. A fejlődés vonala ezen a téren folyamatos, inkább mennyiségi, mint minőségi jellegű.

Az ifjúkor jellemzői

A felnőtté válás kora. Felső határa az iskolázottságtól függően meglehetősen változó. Ebben az időszakban helyreállítódnak a helyes testarányok (harmadik alakváltozás), ez a harmonikusabb mozgásban is kifejeződik. A fejlett mozgáskoordináció együtt jár a testi erő és reagáló-képesség növekedésével is.

Sokszor erőfelesleg állapotában vannak. Gyors regenerálódás jellemzi, rövid időn belül kipiheni magát. Viselkedésükre jellemző a vakmerőség, meggondolatlanság.

Bekövetkezik a lelki személyiségbeli változás is.

Befejeződik a biológiai érés, kialakul a lelki harmónia.
A megismerési folyamatok mindegyike magas fokot ér el.

Gondolkodásuk sok irányú, minden iránt fogékonyak, érdeklődésük széleskörű. Az ingerekre gyorsan reagálnak, a valóságot reálisan figyelik, értékelik. Jellemző a teljes szellemi érettség, az ambíció, a nagyvonalúság, az életkörülmények megváltoztatására vonatkozó hajlam. Van önálló véleményük, igen fogékonyak az új dolgok iránt. Ebben a korban illeszkednek be a társadalomba, felkészülnek a munka tevékenységére. A céltudatosság jellemzi őket, az életben a lelkesedés. Fontos magatartás és személyiségformáló tényezőként jelentkezik ebben az időszakban a barátság és a szerelem.                                
Az ifjúkori személyiség központi problémája a társadalmi életbe való beilleszkedés, amely céltudatos keresés ( válasz-, hely és társkeresés).

- Serdülőkor (12-17 év) - ifjúkor (17-27 év) - a középiskolások gondolkodását az elvont fogalmak könnyű alkalmazása jellemzi. Kutatják a kölcsönös összefüggéseket és okokat. Megjelenik a dialektikus gondolkodás, amely a jelenségeket fejlődésükben, összefüggéseiben és egymástól való függőségükben ragadja meg.

8. A személyiség struktúrája, összetevők, személyiségelméletek

Személyiség: az ember valamennyi pszichés sajátosságainak összessége. ( egyedi, különös és általános )

A személyiség a lelki élet alapja.

A személyiséget befolyásoló tényezők:

- adottságok

- környezet

- nevelés

a, A személyiség tipológiai megközelítése:

    Vérmérsékleti típusok:

    - szangvinikus: élénk

    - kolerikus: féktelen

    - melankólikus: nyugodt

    - flegmatikus: gyenge

b. A környezethez való viszony szerint:

    Rottler- James féle elmélet

    - belső kontrollos típus: biztos önmagában

    - külső kontrollos típus: kevésnek érzi önmagát

    Önismereten alapuló személyiségtipológia

c, Jung féle személyiségelmélet:

    A környezet és önmaga viszonyán alapul.

    - extraverzált: kifele forduló - a környezetének szeretne megfelelni

    - intraverzált: befele forduló - önmaga normáinak szeretne megfelelni

d, Freud-i személyiség koncepció:

    - pszichoterápia

    - pszichoanalízis - klinikai alkalmazás

A személyiség strukturális megközelítése:

1. Tudatalatti ( ösztön ) én: velünk született magatartási forma

2. Tudatos (reális ) én: a világhoz való alkalmazkodás ( neveltetés )

3. Felettes én: értékeink és a velünk született elem közötti egyensúlyt hivatott fenntartani.

Az összes személyiségelmélet megegyezik abban, hogy a személyiség körülhatárolt egység, melynek lényeges jegye más személyiségektől való elhatárolhatósága.

Énvédő mechanizmusok a személyiség védelmére:

- tagadás - mindennek az elhárítása

- elfojtás - a kellemetlen dolgokat igyekszünk elfelejteni

- reakcióképzés - nem megszokott reakció

- elaboráció - meg nem történtté tevés

- kivetítés - másra hárítja a felelősséget

- regresszió - alacsonyabb szintre való visszazuhanás

Minden személyiség legalább kétféle személyiségjegyet tartalmaz:

- állandó, stabil személyiségjegyek ( nem változnak )

- rugalmas személyiségjegyek ( fejlődnek, átalakulhatnak )

9. A tanulói személyiség megismerése, jellemzés, szempontrendszer, a Kelemen modell

A tanulók személyiségének megismerése, jellemzése

Az iskolában folyó pedagógiai tevékenység fő célja a gyermeki személyiség fejlesztése. Az eredményes nevelés, fejlesztés alapfeltétele a tanulói személyiség megismerése.

A konkrét személyiség ismerete nélkül alkalmazott eljárások esetlegesek: egyik gyermekesetében lehet minimális hatásfokú, a másiknál maximálisan megerőltető.

A tanuló személyiségének megismerése a pedagógus számára lehetővé teszi a jelenlegi helyzet konstatálását, a korábbi nevelőmunka hatásfokának mérését. Értékes információkat szerezhet a pedagógus a tanítási órákon.

A tanuló személyiségének megismerése az információszerzésen túl alapul szolgál a további nevelő munka megtervezésére, mind az egyén, mind az osztály számára.

A pedagógiai jellemzés tehát arra szolgál, hogy egy fejlődési szakaszban folyamatos megismerés alapján összegezze a tanuló személyiségének lényeges jellemzőit. Ez a jellemzés nem öncélú, hiszen ennek alapján tervezheti meg a pedagógus a fejlesztésre vonatkozó konkrét feladatokat.

Iskolaváltásoknál, vagy magasabb iskolába való kerüléskor tájékoztató jelleggel bír a tanuló eddigi fejlődéséről, ennek alapján segítheti a beilleszkedést, könnyebben kialakítható a tanulókkal való bánásmód.

A sokoldalú, folyamatos megismerésen alapuló pedagógiai jellemzések lehetővé teszik a gyermek fejlődésében az egyöntetűséget, az egymásra épülést.

A megismerés területei:

1. Életkörülmények: családi-, lakás-, nevelési viszonyok, szülők, testvérek stb.

2. Testi és egészségi állapot: a tanuló fejlettsége testileg életkorához viszonyítva

3. Szociális kapcsolatok: csoportok, közösségek ismerete, melyben a gyerek él

4. Értelmi képességek:

    - intellektuális tulajdonságok: szellemi fejlettség színvonala

    - tanulmányi teljesítménye: eredményei, megismerési folyamatok

    - sajátosságai, érdeklődési köre, világnézete stb.

5. Érzelmi élet: a tanuló alaphangulata, kiegyensúlyozottsága stb.

6. Az akarat és jellem sajátosságai: kezdeményezés, befolyásolhatóság stb.

7. A tevékenység sajátosságai: aktivitás, önállóság, alkotóképesség stb.

8. A magatartás jellemzői: szigorú, igazságos, jó, rossz stb.

A jellemzés során kapott pszichopedagógiai portré tartalmazza az egyéniséget, az individuális jelleget. Szükséges a kapott eredmények összehasonlítása a tipikus életkori sajátosságokkal, fontos tudni, hogy azok milyen mértékben érvényesülnek a tanuló személyiségében. Milyen eltérés mutatkozik, illetve miben fejlettebb, vagy mutatkozik-e valamiben lemaradás.

Jó, ha körvonalazásra kerül az adott személyiség legjellemzőbb tulajdonsága. A jellemzés fontos része az összegzés, melyben a tanulóval kapcsolatos legközelebbi fejlesztési feladatokat lehet meghatározni. A fellelhető probléma megoldására javaslat adható, kereshető a probléma megoldás lehetősége. A jellemzés a későbbiek folyamán diagnosztikai munkákhoz is segítséget adhat.

A megismerés módszerei:

1. Megfigyelés: tanórai viselkedés, érdeklődés, aktivitás, stb. Rendszeresnek  és pontosnak kell lenni.

2. Kísérlet: mentális képességek vizsgálata pl. fáradékonyság, próbatanulás stb.

3. Pedagógiai helyzetteremtés: vitaalkalmak létrehozása, konfliktusok megoldása, szituációk elemzése

4. Beszélgetés, kérdőív: irányított (egyedi vagy csoportos)

5. Szociometriai felmérés

6. A tanulókkal kapcsolatos dokumentumoknak, a tanulók munkáinak elemzése

A különböző módszerek egyidejű alkalmazása csökkenti a szubjektivizmust. A folyamatos gyűjtő munka megközelítően reális alapot biztosít a személyiség megismeréséhez, jellemzéséhez és fejlesztéséhez.

Pedagógiai pszichológiai személyiség modell (Kelemen féle modell)

Tájékozódó, ösztönző, értékelő, végrehajtó rendszer, ami mögött pszichológiai tulajdonságok állnak.

Összetevői:

1. Ösztönző rendszer: a személyirányultságát próbálja ösztönözni. ( érdeklődés - motívumok - szükségletek ).

2. Tájékozódó rendszer: érzékelés, észlelés, képzelet, gondolkodás, figyelem, érzelem, intelligencia. Megismerési folyamatok.

3. Minősítő, értékelő rendszer: belső érzelmi megnyilvánulás, a tevékenység környezethez való viszonyulása. (temperamentum).

Érzelmi formák és kifejeződések.

4. Végrehajtó rendszer: akarati tulajdonságok ( jellem ). Etikai normák, akarat.

Cselekvés és tevékenységi formák.

A személyiségfejlődés tipikus formái:

- utánzás: ideális személyhez való hasonulás

- azonosulás: kezdi elfogadni környezetét.