A gerinc mozgásai

A csigolyákat összetartó porckorongok, a szalagos összeköttetések (pl.: a csigolyák testén elől futó széles szalag) és az izületi nyúlványok közti kisizületek a gerincnek nagy szilárdságot adnak és kizárják a szomszédos csigolyák nagyobb fokú elmozdulását egymástól.

Az egyes izületek csak kismértékű mozgást engedélyeznek, de együtt mégis nagyon hajlékonnyá teszik a gerincoszlopot.

Oka: a porckorongok rugalmassága (ék alakúak és a görbület iránya szerint hol elől, hol hátul nyomódnak össze).
A kis mozgások összegeként a gerinc egész terjedelmében jelentős mozgásra képes.

A gerincben az alábbi mozgások lehetnek:
- előre- és hátrahajlás (flexio ventralis et dorsalis vagy anteflexio és retroflexio) a medián síkban, haránttengely körül.
- Oldalhajlítás (flexio lateralis vagy jobb- és bal oldali lateroflexio) a frontális síkban, nyílirányú tengely körül.
- Torziós mozgás (torsio ill. retorsio vagy jobb- és bal oldali rotatio) a gerinc hossztengelye körül.
- Rugószerű mozgás: A gerincet „S” alakú görbületi rugóhoz teszik hasonlóvá, mely rugószerű mozgásokat is végez.

A gerincoszlop egyes részeinek mozgékonysága eltérő mértékű.
- A nyakcsigolyák mozgási képessége a legnagyobb.
- A hátcsigolyák merevebbek.
- Az ágyékcsigolyák mozgékonysága lehetővé teszi a törzshajlítást.