4. feladat
Az ápoló a haldokló ápolásánál
rendkívül felelősségteljes munkát végez, szemelött tartva az emberi méltóság
tiszteletét.
Hospice gondozás Angliából indult
ki. A szó jelentése „menedék a vándornak a hosszú úton”. Gyógyíthatatlan, és
haldokló páciensek, életük utolsó fázisában, személyes szükségleteinek
maximális kiszolgálását biztosítják, holisztikus szemléletmód segítségével
(átfogó gondoskodás, ápolás különös tekintettel a páciens fizikális, szociális,
emocionális, financiális, lelki szükségletekre).
A gondoskodás a családra is
kiterjed. Cél a hátralevő időnek, életminőségnek a javítása. A gyász idején
szintén támogatást adnak a gyászolóknak.
Fontos etikai szempont a páciens
autonómiájának figyelembevétele, őszinte informálás, szabad hozzáférés a
tájékozott és megértettbeleegyezéshez. Pszichológiai komfort növelése, érzelmi
fájdalom elviselése.
Rozsos Erzsébet 2001-ben könyvében (Ápolás
etikai ismeretek) az írja, hogy az ápolók nem kaptak megfelelő kiképzést, a
haldoklóval való bánásmódot illetően, csak a közelmúltban indultak ilyen kurzusok.
Az igazság elmondásának módját, nővéreknek
meg kell találniuk. Elbagatellizáló mondatok a család információhoz való jogát
sértik, a bizalom sérülhet a félreértések miatt. Ha a hozzátartozó vagy a beteg
rákérdez, hogy jobban lesz e vissza, kell térni rá, hogy hogyan értette a
kérdést.
Ha a beszélgetést azután is kívánja
folytatni, akkor lehet közölni a helyzetet, ha nem, akkor témát fog váltani.
A haldokló ellátásában egy team
vesz részt: szociális ápoló, szociális munkás, betegápoló, egyház képviselője.
Optimális partnerségi viszonyban vannak egymással, bizalom, nyílt, egyenes
kommunikáció jellemző a páciens értékrendszerét, igényeit maximálisan
fegyelembe véve.
Sokszor a család képtelen
eldönteni, hogy mi lenne a legmegfelelőbb. Az orvos, ápoló közlése nyílván
jelentős szerepet játszik döntésükben, ezért nagyon oda kell figyelni, hogy mit
és hogyan közlünk (mindenképpen a kompetenciánk körébe tartozó információkat
adhatjuk ki, ennek határai elérésekor, ahhoz kell irányítani a pácienst, aki az
ügyben illetékes.). A szakmai ápolás felelőssége, hogy hozzásegítse a pácienst
a legjobb döntéshez.
Az érzelmi tájékozottság a másik
ember érzéseiről, óhatatlanul szükséges, az ápolói tevékenység végzéséhez. Az
ápolók számára sokszor áthidalhatatlan feladatot, komoly érzelmi megterhelést
jelent, hogy hivatásuk gyakorlásakor empátiást, megértést kell kifejleszteniük,
ugyanakkor objektív függetlenséget is kell vállalniuk.
A szenvedés átélése sokak számára belső
lelkiállapot destabilizálódásával jár, pedig a belső nyugalmat akkor is meg
kell őriznie.
A segítő támogatás alapja, hogy
tudja, a szenvedés a páciens, a hozzátartozók szenvedése, amit úgy kell
elviselni, hogy az érzelmi támogatást ne vonja el tőlük, de saját lelki
egyensúlyát feltétlenül tartsa meg. Segíteni ugyanis, csak akkor fog tudni.
Segíteni kell a családot a halál
elfogadásában, az emberi méltóság maximális figyelembevételével. A tudatánál
nem lévő, vagy elhunyt beteget is, az intimitás biztosításával kell kezelnie, a
legnagyobb kíméletességgel.
Ismernie kell az egyes kultúrák
halállal kapcsolatos hagyományait, szokásait, és azt is figyelembe kell venni,
hogy a hozzátartozók érzelmeit súlyosan sértheti a halottal szembeni nem
megfelelő bánásmód.
A boncolás kérdése szintén ilyen
kényes, finoman kezelendő téma, célja a betegség diagnózisának alátámasztása, a
megbetegedés okainak tisztázása.
Segítségével, lehetőség van,
népesség halálozási okainak feltárására, tapasztalatot (a kezelőorvos
felhasználhatja más, hasonló módon megbetegedettek helyes terápiájához).
Magyarországon, csak akkor lehet eltekinteni
tőle, ha a halál természetes eredetű, és a halál oka egyértelmű.
A haldoklóval, halottellátással
kapcsolatos etikai problémák esetén, gondolatait, érzéseit hasznos megosztania
a gyógyító team tagjaival.
Az ápolók, orvosok, hozzátartozók
kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy dönteni kell az életfenntartó kezelésről.
Nézetkülönbségek is előfordulhatnak.
Az „Élő végrendelet” a nyugati
országokban még akkor készül, amikor a páciens még tiszta tudattal bír. Kijelölhet
valakit, aki majd helyette dönthet.
A „nem újraéleszteni” utasítás a
világon önmagában elfogadott. Etikai szempontból kiemelkedő jelentőségű, hogy
milyen minőségi élet meghosszabbításával vállalkoznak a gyógyítók, és ezt a
minőségű életet a beteg vagy hozzátartozói felvállalják ezen? Helyes ezt az
utasítást a hozzátartozókkal megvitatni. Az ápolói és orvosi tevékenységek
korlátozási körét pontosan szabályozni kell. A dilemma eldöntésében 3 tényezőt
kell figyelembe venni.
- autonómia orvosi indikáció-
megfelelő életminőség biztosítása
Kérdések: Mennyire súlyos, progresszív
irreverzibilis a beteg állapota
-
mivel lehet alátámasztani a diagnózist
-
hogyan rendelkezik a törvény (Eü. Törvény. 16. par.(2)
-
ki döntsön a kezelés folytatását, korlátozását vagy
abbahagyását illetően
-
megbeszélték e a beteggel a döntést
-
megbeszélték e a gyógyító team minden tagjával az
elhatározást
-
léteznek e a kórházban irányelvek a haldokló állapotú
betegek ellátására
-
hozott e írásbeli döntést a beteg
A szervátültetések, az utóbbi 40
évben történnek rendszeresen. Nemzetközi dokumentumok írják le az eljárás
ingyenességét, a szervek megszerzésének módját, az agyhalál meghatározásának
kritériumát, a várakozási listák kezelésének problémáját.
Morális kérdések kísérik a szerv
donortól, a pácienshez (recipiens) –hez való kerülését. (Eü. Törvény XI fej.
202 par.)
Az ápolónak fel kell készülnie a
hozzátartozók tájékoztatására.
Az adományozó lehet, élő vagy
elhunyt személy. Az előbbi sok etikai problémát vet fel. A szervek adás-vételét
világszerte tiltják. A halottból történő szervkivétel feltétele az agyhalál
megállapítása.
